Hírek kategória bejegyzései

2010. március 11. közgyűlés és elnökségi ülés

2010. március 11-én került sor az MFLSZ 2. elnökségi ülésére, valamint éves közgyűlésére.

Dr. Molnár László elnök az elmúlt évet értékelő beszédében hangsúlyozta, hogy a kitűzött szakmai programok túlnyomó részét sikerült teljesíteni, amiről a Hírlevélben egyébként is folyamatosan tájékozódhatott a tagság. A működésünk a továbbiakban is nagymértékben függ a pályázati lehetőségektől, de saját lábon is kell állnunk ezek szűkülése miatt (tagsági díjak, adó 1%). A rendezvények közül a vándorgyűlés volt és maradt a legfontosabb, amiről eddig csak pozitív visszajelzések érkeztek. Kiemelte a szegedi és a pécsi hagyományos rendezvényeket, amelyekre 2010-ben is sor kerül. Nemzetközi téren 2007 óta egyre szorosabbá vált a pozsonyi egyetemi levéltárral való kapcsolat, 2010-ben igyekszünk nyitni a más irányba is. Beszámolt arról, hogy két egyeztetésen is részt vett a társegyesületek elnökeivel, az egyiken nem sikerült keresztülvinni szándékunkat az NKA Levéltári Kollégiumba való jelölés kapcsán. A pályázati kiírásos egyeztetés kapcsán viszont sikerült elérni a levéltáros szervezeteknek, hogy a vándorgyűlésen a résztvevők szállásköltsége az idén is támogatható legyen.

A közgyűlés határozott az egyesület 2009. évi közhasznúsági jelentésének, valamint 2010. évi munkatervének és pénzügyi tervének elfogadásáról. Végül elnök bejelentette, hogy a 2010. évben titkárváltásra kerül sor, mivel Batalka Krisztina október 1-jétől az MLE titkára lesz (március 1-jétől pedig már adminisztrátorként működik ott). Bemutatta a tagságnak az új egyesületi titkárt: Ondrik Sándorné Szászi Évát, a SE Levéltárának munkatársát, aki 2010. július 1-jétől veszi át a titkári teendőket.

A közgyűlést megelőzően az elnökség is ülést tartott, amelynek legfőbb témája a 2010. évi vándorgyűlésünkkel kapcsolatos döntések meghozatala volt. Eldőlt, hogy 2010. szeptember 23-24-én Gödöllőn tartjuk idei rendezvényünket, amelynek keretében “Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században” címmel 2 napos konferenciát szervezünk. A rendezvény finanszírozására pályázatot ad be az egyesület az NKA Levéltári Kollégiumához.

Tanévzárás sörtúrával

Régóta dédelgetett tervünk vált valóra, amikor június 10-én egyesületünk szervezésében, de önköltséges alapon látogatást tettünk a Dreher Sörgyárak Zrt. kőbányai központjában. MFLSZ-en kívüli (sör)barátainkat is szívesen láttuk a csoportban. Sajnos többen az utolsó pillanatban kényszerültek lemondani a tervezett részvételt, így végül 13-an vághattunk neki a sokat ígérő, ritka lehetőségnek. A hazai sörgyártás zászlóshajóján évtizedekig magas beosztásokban is szolgáló dr. Szép Zoltán személyében igazán szakavatott vezetőt kaptunk. A jó másfél órás program a gyár múzeumában indult, mely hazánkban a legnagyobb söripari szakgyűjtemény. Ezután egy rövidfilmet láthattunk nemcsak a gyár, hanem az egész sörfőzés történetéről, mely – talán mára már köztudottan – jócskán megelőzi a borkészítés ugyancsak nemes hagyományait, ám mégsem ez számít a legősibb mesterségnek.

A gyár a rendszerváltás után a világ egyik legnagyobb sörgyártó konszernje, a dél-afrikai SAB (South African Breweries) tulajdonába ment át, mely nemrég egyesült az amerikai Miller konszernnel. A csoport világszerte 170 sörgyárat üzemeltet, ebből a Dreher az össztermelés 1%-át adja. Mivel a csoport tagja a híres Plzensky Prazdroj is, így jelenhetett meg a Dreher termékei között a Pilsner Urquell vagy a Velkopopovicky Kozel is. Vezetőnktől több példát hallottunk arra vonatkozóan, milyen gyors termelésátcsoportosításokra képes egy ekkora világcég.

Az udvarra kilépve láthattuk a hordófejtő épületét, ahol a 30 és 50 literes hordókat töltik, mindössze 3 ember közreműködésével, valamint a hatalmas malátasilókat. Megtudtuk, hogy a malátagyártást már abbahagyták Kőbányán, azt csak a konszernhez tartozó Nagykanizsán és (meglepetésre) Dunaújvárosban végzik. A gyár teljes felújításával (1995-2002) együtt került sor az ipari műremeknek is beillő főzőház rekonstrukciójára, ahol a vörösréz főzőüstöket egy ötvösmester varázsolta újjá. A főzés teljes folyamata is automatizált, hasonlóan a gyártás összes többi fázisához, itt csak a számítógépes irányítóközpontban láttunk munkatársakat. Megkóstolhattunk kétféle malátát és az ún. komlópelletet (préselt komló) is, bár ez utóbbira keserűsége miatt csak az igazán bátrak vállalkoztak.

Az erjesztő épületben találhatók a hatalmas erjesztő kádak, ám a teljes termelésnek csak a 10%-át készítik ilyen hagyományos módon, a többi teljesen automatikus gépi technológiával készül. A kádak mellől több emelet mélyre ereszkedtünk le, hogy a nevezetes, folyamatosan egyformán hűvös kőbányai pincerendszerben megnézzük a hatalmas kondicionáló tartályokat. Ezeknek csak a fele nyúlik a felszín fölé, az alsó 10 méteres rész a pincében van. A vájatok kialakulásának története elég közismert, innen bányászták a homokkövet a pesti építkezésekhez. Sörgyártásra való alkalmasságuk a 19. században derült ki, amikor már képesek voltak mélyfúrású kutak segítségével itt helyben megfelelő vizet is nyerni a sörhöz. Ma a vizet már mátyásföldi kutakból nyerik, ami csővezetéken jut el a gyárba. Városi vizet csak a mosáshoz használnak. A háború idején hadiüzem települt a teljesen bombabiztos pincerendszerbe, Messerschmitt gépek összeszerelését végezték itt.

Ismét a felszínre jőve kisvonatra szálltunk, így jutottunk el a dobozfejtő üzembe, amit persze megint csak üvegfalon keresztül láthattunk, akárcsak az erjesztőkádakat. Minderre a patikákat is megszégyenítő mikrobiológiai tisztaság érdekében van szükség. A közeli palackozó üzemben két gépsort láttunk, egyikük 46 ezer, a másik 60 ezer palackot tölt óránként. A látogatótérben kis palack- és címketörténeti bemutatót láthattunk csodálatos, történelminek számító címkeritkaságokkal. Feltűnő volt, hogy az egész telepen és az üzemekben is alig-alig láttunk embereket. Mint megtudtuk a termelést mindössze 250 fő látja el, ráadásul három műszakban, akik az adminisztrációval, menedzsmenttel stb. együtt sincsenek többen 620-nál az egész cégnél.

Ennyi előkészítés után az egyébként idén ritka nyári melegben már különösen jólesett a gyár sörözőjében kapott kóstoló, ahol ki-ki négyféle sörből (Kozel, Aranyászok, Dreher világos, Dreher bak) válaszhatott összesen két pohárnyit. Talán nem meglepő, hogy nem kóstoltunk még ennél frissebb csapolást. Köszönetképpen búcsúzáskor egy csomag MFLSZ söralátétet adtunk át dr. Szép Zoltánnak, a szakmáink közötti régi, de mégsem közismert kapcsolatok jegyében.

Dr. Molnár László