Címke: Rendezvény

Tanévzárás sörtúrával

Régóta dédelgetett tervünk vált valóra, amikor június 10-én egyesületünk szervezésében, de önköltséges alapon látogatást tettünk a Dreher Sörgyárak Zrt. kőbányai központjában. MFLSZ-en kívüli (sör)barátainkat is szívesen láttuk a csoportban. Sajnos többen az utolsó pillanatban kényszerültek lemondani a tervezett részvételt, így végül 13-an vághattunk neki a sokat ígérő, ritka lehetőségnek. A hazai sörgyártás zászlóshajóján évtizedekig magas beosztásokban is szolgáló dr. Szép Zoltán személyében igazán szakavatott vezetőt kaptunk. A jó másfél órás program a gyár múzeumában indult, mely hazánkban a legnagyobb söripari szakgyűjtemény. Ezután egy rövidfilmet láthattunk nemcsak a gyár, hanem az egész sörfőzés történetéről, mely – talán mára már köztudottan – jócskán megelőzi a borkészítés ugyancsak nemes hagyományait, ám mégsem ez számít a legősibb mesterségnek.

A gyár a rendszerváltás után a világ egyik legnagyobb sörgyártó konszernje, a dél-afrikai SAB (South African Breweries) tulajdonába ment át, mely nemrég egyesült az amerikai Miller konszernnel. A csoport világszerte 170 sörgyárat üzemeltet, ebből a Dreher az össztermelés 1%-át adja. Mivel a csoport tagja a híres Plzensky Prazdroj is, így jelenhetett meg a Dreher termékei között a Pilsner Urquell vagy a Velkopopovicky Kozel is. Vezetőnktől több példát hallottunk arra vonatkozóan, milyen gyors termelésátcsoportosításokra képes egy ekkora világcég.

Az udvarra kilépve láthattuk a hordófejtő épületét, ahol a 30 és 50 literes hordókat töltik, mindössze 3 ember közreműködésével, valamint a hatalmas malátasilókat. Megtudtuk, hogy a malátagyártást már abbahagyták Kőbányán, azt csak a konszernhez tartozó Nagykanizsán és (meglepetésre) Dunaújvárosban végzik. A gyár teljes felújításával (1995-2002) együtt került sor az ipari műremeknek is beillő főzőház rekonstrukciójára, ahol a vörösréz főzőüstöket egy ötvösmester varázsolta újjá. A főzés teljes folyamata is automatizált, hasonlóan a gyártás összes többi fázisához, itt csak a számítógépes irányítóközpontban láttunk munkatársakat. Megkóstolhattunk kétféle malátát és az ún. komlópelletet (préselt komló) is, bár ez utóbbira keserűsége miatt csak az igazán bátrak vállalkoztak.

Az erjesztő épületben találhatók a hatalmas erjesztő kádak, ám a teljes termelésnek csak a 10%-át készítik ilyen hagyományos módon, a többi teljesen automatikus gépi technológiával készül. A kádak mellől több emelet mélyre ereszkedtünk le, hogy a nevezetes, folyamatosan egyformán hűvös kőbányai pincerendszerben megnézzük a hatalmas kondicionáló tartályokat. Ezeknek csak a fele nyúlik a felszín fölé, az alsó 10 méteres rész a pincében van. A vájatok kialakulásának története elég közismert, innen bányászták a homokkövet a pesti építkezésekhez. Sörgyártásra való alkalmasságuk a 19. században derült ki, amikor már képesek voltak mélyfúrású kutak segítségével itt helyben megfelelő vizet is nyerni a sörhöz. Ma a vizet már mátyásföldi kutakból nyerik, ami csővezetéken jut el a gyárba. Városi vizet csak a mosáshoz használnak. A háború idején hadiüzem települt a teljesen bombabiztos pincerendszerbe, Messerschmitt gépek összeszerelését végezték itt.

Ismét a felszínre jőve kisvonatra szálltunk, így jutottunk el a dobozfejtő üzembe, amit persze megint csak üvegfalon keresztül láthattunk, akárcsak az erjesztőkádakat. Minderre a patikákat is megszégyenítő mikrobiológiai tisztaság érdekében van szükség. A közeli palackozó üzemben két gépsort láttunk, egyikük 46 ezer, a másik 60 ezer palackot tölt óránként. A látogatótérben kis palack- és címketörténeti bemutatót láthattunk csodálatos, történelminek számító címkeritkaságokkal. Feltűnő volt, hogy az egész telepen és az üzemekben is alig-alig láttunk embereket. Mint megtudtuk a termelést mindössze 250 fő látja el, ráadásul három műszakban, akik az adminisztrációval, menedzsmenttel stb. együtt sincsenek többen 620-nál az egész cégnél.

Ennyi előkészítés után az egyébként idén ritka nyári melegben már különösen jólesett a gyár sörözőjében kapott kóstoló, ahol ki-ki négyféle sörből (Kozel, Aranyászok, Dreher világos, Dreher bak) válaszhatott összesen két pohárnyit. Talán nem meglepő, hogy nem kóstoltunk még ennél frissebb csapolást. Köszönetképpen búcsúzáskor egy csomag MFLSZ söralátétet adtunk át dr. Szép Zoltánnak, a szakmáink közötti régi, de mégsem közismert kapcsolatok jegyében.

Dr. Molnár László

Beszámoló a levéltáros egyesületek részvételéről a 2008. évi Múzeumok Majálisa rendezvényen

2008. május 17-18. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Múzeumkert)

Az idei évben fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség (MFLSZ) a Magyar Levéltárosok Egyesületével (MLE) való előzetes egyeztetések után kezdte meg a rendezvényre való felkészülés feladatait, amelynek kezdeti lépéseihez nélkülözhetetlen volt Takács Edit MLE titkár segítsége, ezúton is köszönet érte!
2008. márciusában pályázatokat nyújtottunk be az NKA Levéltári Kollégiumához, amelyben kértük a rendezvényhez (sátorbérlet és résztvevők tiszteletdíja), valamint az arra elkészülő, a magyarországi levéltárakat ismertető magyar-angol nyelvű füzet kiadásához nyújtott támogatást (szerkesztés, fordítás, nyomdai munkák). *
Április második felében Takács Edit MLE titkár és Zsidi Vilmos MFLSZ elnök körlevelet intéztek a magyarországi levéltárakhoz, amelyben felhívták a levéltárvezetők figyelmét a rendezvényre, valamint kérték a kollégákat az aktív részvételre (kiadványok küldése, tájékoztató ügyelet vállalása a Múzeumkertben, gyermekprogramok szervezése stb.). Az előzetes tervek szerint vártuk olyan kollégák jelentkezését is, akik a családfakutatással, illetve a titkosszolgálatok által létrehozott dokumentumok kutatásával, mint két kurrens és közérdeklődésre számot tartó levéltári kutatási problémával kapcsolatos felvilágosítást nyújthatnak.
A fenti körlevélben megadott határidőig sajnálatos módon nagyon kevés kolléga jelentkezett. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy még a (legalább budapesti vagy környékén lakó) egyetemi levéltáros kollégák mindegyike sem kívánt élni a lehetőséggel. Ezt, illetve az óhatatlanul felmerülő szervezési és kommunikációs nehézségeket leszámítva a rendezvényen való levéltári megjelenés összességében nagyon sikeresnek mondható. A Múzeumkert Múzeum utca felőli részében egymás mellett mintegy 30-35 m2-nyi területen állt a levéltáros szakmai egyesületek és a Magyar Országos Levéltár sátra (itt főként gyermekfoglalkoztató programok zajlottak nagy sikerrel és látogatottsággal).

A levéltáros egyesületek égisze alatt több különböző tevékenység folyt: levéltári kiadványok árusítása** , gyermekfoglalkoztató programok a Crayola támogatásával, valamint a BFL akciós kiadványainak árusítása. Természetesen minden érdeklődő szakszerű, akár angol nyelvű felvilágosítást is kaphatott bármilyen, levéltárakkal kapcsolatos kérdésére (ezek legtöbbje családfakutatással függött össze). Egy kattintás ide a folytatáshoz….