Szegeden tartotta 2012. évi vándorgyűlését a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség. A helyszín kiválasztását – természetesen a meghívás mellett – általában az motiválja, történt-e a közvetlenül megelőző időszakban valami fontos esemény a házigazda levéltár életében. 2010-ben ezért látogattunk a megújult gödöllői egyetemi levéltárba (hivatalosan Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár), illetve tavaly Pécsre, ahol az egyetemi levéltár irigylésre méltóan tágas székhelyre költözhetett. Szeged kiválasztását is a levéltár új, a korábbinál jobb elhelyezést ígérő székhelyre költözése indokolta. Ilyenkor még az sem zavaró, ha az adott évben valamelyik testvéregyesület is ugyanoda szervezi vándorgyűlését. Így történt ez Pécsett, ahol pár héttel előttünk MELTE-s barátainknak zajlott rendezvénye, vagy az idén Szegeden, ahol az MLE nyár eleji vándorgyűlésén tagságunk számottevő része is jelen volt. A programok sűrűsége miatt ugyanis általában arra már alig marad idő, hogy a várossal mélyebb ismeretséget köthessen a látogató. Így a nyár végi második szegedi „forduló”, és az abban foglalt két várostörténeti séta után is maradt még a Tisza partján bőven felfedezni érdemes terra incognita a későbbi látogatásokra.
Az időpontot az utóbbi években, kerülve a társegyesületekkel való programütközést, igyekszünk a nagy nyári szabadságok utáni, de még a tanévkezdés előtti időszakra ütemezni, amikor a kollégiumokban elérhető áron lehet még szálláshoz jutni. Az idén ez bizonyos okokból a szeptember 4-6. közötti napokra tolódott el, így szállást a témához egyébként nagyon stílszerűen illeszkedő kollégium helyett egy apartmanházban tudtunk csak biztosítani.
A konferencia témájául eredetileg a kollégiumok és a diákszervezetek történetét szándékoztuk kitűzni, ami végül a kollégiumokra olvadt le. A konferenciának a Kollégiumok a hazai felsőoktatásban. Szállás vagy képzőhely? hangzatosnak szánt címet adtuk. A téma kevéssé ismert és feldolgozott még az egyetemtörténettel foglalkozók körében is. Annyit tudtunk, hogy levéltárainkban viszonylag csekély mennyiségű, kollégiumokra vonatkozó anyagot őrzünk önálló egységként, vagyis a forrásokat egyéb iratsorozatokból kell kihalászni. Előzetes félelmeinkre, hogy a forrásanyag soványsága miatt a konferencia akár kudarcba is fulladhat, az összegyűlt előadások örvendetesen rácáfoltak. Történeti korszakra vonatkozó korlátot eleve nem szabtunk, hogy minél szélesebb körből vonhassunk be kutatókat. Így az előadások a 16. századtól szinte a jelenkorig karolták át a témát. A referátumok kronológia szerinti eredeti besorolását az élet végül alaposan átrendezte, mivel előadóink közül többen csak bizonyos napokon tudtak részt venni a rendezvényen. Ennek ellenére a korszakok közti többszöri oda-vissza időutazás mégsem bizonyult zavarónak a három nap folyamán.
Programunk másik témaköre valójában állandó, hiszen minden évben áttekintjük a szakma időszerű kérdéseit is, pontosabban tájékoztatást kérünk meghívott vendégeinktől. Ez a szekció A magyar levéltárügy aktuális kérdései címet viselte.
A konferenciát házigazdaként dr. Pál József nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettes úr köszöntötte, aki a szegedi egyetemi levéltári napok okán régi jó ismerőse az egyetemi levéltárosoknak. Ezután dr. Kenyeres István, az NKA Közgyűjteményi Kollégiumának elnöke mutatta be az átalakult Nemzeti Kulturális Alapot, a megújult pályázati rendszert, illetve válaszolt sokszor nagyon is gyakorlati kérdésekre a pályázatok kapcsán.
A voltaképpeni konferencia nyitó előadását szegedi kollégánk, Vajda Tamás (SzTE Levéltára) tartotta a szocialista korszak szegedi kollégiumairól. Előadásában érintette a ma integrált egyetem valamennyi jogelődjének diákszállásait. Bár a háború utáni fejlesztések már 1948-ban megindultak, a hirtelen megnőtt igényekkel csak a 60-as években kezdtek lépést tartani. 1956-ban az elitintézmény Eötvös-kollégium megszervezésére is sor került. Az utolsó időkben (1997) már nem is kollégiumot, hanem diáklakásokat építettek. Zsidi Vilmos (BCE Levéltára, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Levéltára) az Iparművészeti Főiskola kollégiumi életébe engedett bepillantást a kommunista diktatúra kezdeti korszakában. Világossá tette a később mások által is általánosan megerősített tényt, hogy az 50-es években diákjólét helyett a diákok nyomora volt jellemző. Az aznapi konferenciát Lengvári István (PTE Levéltára) előadása zárta a pécsi Szent Mór Kollégium történetéről. Különös, hogy a szomszédos dohánygyártól a kollégium saját cigarettát kapott, ami ma már aligha lenne elképzelhető. Délután először a Csongrád Megyei Levéltárba látogattunk, ahol dr. Berta Tibor általános igazgatóhelyettes mutatta be az intézményt, eddigi tevékenységét, gondjaikat és terveiket. A levéltárból a szomszédos Dómba vitt utunk, ahol leróttuk kegyeletünket gr. Klebelsberg Kunó sírjánál, elhelyezve rajta az MFLSz koszorúját. Dóm téri sétánk utolsó állomása a Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár volt, ahol Szaplonczay Miklósné fogadott bennünket. Itt nem csak a levéltár kincseit, de a gyönyörűen megújult püspöki palota egyes részeit is megcsodálhattuk.
Második munkanapunk első felében folytatódott a konferencia. Kiss Károly Róbert (SzTE Levéltára) a szegedi Horthy-kollégium történetét mutatta be az egyetem Budára menekülésétől kezdve a Szegedre településen át a kollégium letelepítéséig az egykori MÁV Leszámítoló Palota épületében, melyet későbbi tulajdonosától, a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesülettől (DMKE) vett át az egyetem. Külön érdekesség volt a kollégium történetében az 1942-ben lejátszódott szerelmi tragédia, ami egyfajta modern Rómeó és Júlia történetként maradt meg a szegediek emlékezetében. Sági Éva (NyME Levéltára, Sopron) előadásából az 1919-ben Sopronba menekült selmeci akadémia kollégiumainak kialakulását kísérhettük figyelemmel a selmeci polgárházakban egykor kapható diákszállásoktól a soproni „VUK”-ig, azaz a „vadiúj kollégiumig” (előzmények: új kollégium, majd legújabb kollégium, azaz LUK). Kissné Bognár Krisztina (SzIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár) egy másik kollégiumi „rejtélyre” derített fényt. A címben szereplő Kocsedó eredetileg egy Dél-koreai szigetcsoport, ahol az amerikaiak a koreai háború idején internálótábort működtettek. Ez egyben az 50-es évek kollégiumi, pontosabban diákszállói viszonyait is jól jellemzi, ami – a többi előadásból is tudhatóan – meglehetősen általános volt országszerte. A közös hálótermek fagyos téli viszonyait érzékelteti egy későbbi professzor visszaemlékezése, miszerint reggelre egy kenyai diák „kifehéredett”. Az előadó kitért a kollégiumok belső rendjére is, illetve a KISz meghatározó szerepére. Egy finisében lévő egyetemtörténeti jubileumi kiállítás miatt pécsi kollégáink csak az előadásaik idejére tettek villámlátogatást vándorgyűlésünkön, vállalva a mintegy 4 órás buszozást a két megyeszékhely közötti 190 km leküzdéséért. Kovács Adrienn két pécsi kollégium, a Nagy Lajos és az Erzsébet működését kísérte figyelemmel a két háború közti időszakban. Az előbbi működéséről egyedülállóan gazdag, mintegy 6 levéltári doboznyi iratanyag maradt fenn, így számos érdekes részletről is beszámolhatott az előadó. Polyák Petra az 1980-as évek kollégiumi életét elevenítette fel a pécsi Tanárképző Karon, amikor a KISz már érezhetően tért vesztett a kollégisták között.
A délelőtt második felében a levéltárügy aktuális kérdéseiről volt szó. Lakos János vezető szakfelügyelő az egyetemi levéltáraknál tapasztalt legutóbbi eredményeket és hiányosságokat foglalta össze előadásában. Kritikusan szólt a legújabb felsőoktatási törvény levéltárakat érintő szövegéről, amely egyébként egyesületünk álláspontjával ellentétes megfogalmazást tartalmaz. Az egyetemi levéltárakat nyomasztó gondok jellemzők az egész levéltári területre, kitörést egyedül az NKA és EU-pályázatok jelenthetnek az erre vállalkozó intézményeknek. Gorjanác Rádojka, az EEM Levéltári Osztályának vezetője a levéltári rendszer szerkezeti átalakulásáról és egyéb változásokról beszélt. Így az ÁBTL-ben való kutatások jóváhagyási joga az időközben meg is szüntetett Kutatási Kuratóriumtól magához az ÁBTL-hez került. Szó volt a Politikatörténeti Levéltárban őrzött mintegy 2000 ifm. terjedelmű állampárti iratanyag államosításáról, illetve az ügy jelen állásáról, valamint a moszkvai és bécsi levéltári delegátusok KIM-be valóbeolvasztásáról. Ugyanide került át a Balassi Intézet. Gyimesi Endre miniszteri biztos optimizmusát fejezte ki a levéltárak jövőjével kapcsolatban. A bennünket legközelebbről érintő felsőoktatási törvény még készülő végrehajtási utasításában ígéret szerint korrekt módon jelennek majd meg az egyetemi levéltárak. Szólt még a Politikatörténeti Intézet ügyéről a sikertelen e-levéltári tenderről és a felálló Magyar Nemzeti Levéltárról, valamint arról, hogy a múzeumi szakterület is hasonló átalakítás előtt áll. Mindenkit érintő kérdés, hogy újraindul az állományvédelmi program.
A délutáni program során két kultúrtörténeti sétán vettünk részt. A Szent-Györgyi-év kapcsán először a Déri Miksa Ipari Szakközépiskolába látogattunk, ahol Németh Géza műszaki igazgatóhelyettes szakszerű és lelkes vezetésével megtekintettük Szent-Györgyi Albert egykori szolgálati lakását és intézetét, mely ebben az épületben működött, és ahol 80 évvel ezelőtt paprikából izolálta az aszkorbinsavat, vagyis a C-vitamint. Terveik szerint itt egy kisebb múzeumot, illetve emlékszobát is berendeznek. Innen visszatértünk a belvárosba, ahol a klebelsbergi idők nagy egyetemi építkezéseit jártuk végig szegedi kollégáink nem kevésbé értő kalauzolásával.
Vándorgyűlésünk utolsó napján még hat előadásra került sor. Osváth Zsolt (BCE Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár) egy kollégiumokkal kapcsolatos gazdag képgyűjteményt mutatott be, miközben széles áttekintést adott az intézmény diákszállásainak fejlődéséről is. Török József professzor (PPKE Hittudományi Kar) a korai jezsuita papnevelő intézetek sajátos történetéről beszélt. A számos érdekesség közül kiemelendő, hogy csak a gazdag szülők fizettek tandíjat, a szegény diákok ingyen tanulhattak. Akit azonban nem szenteltek fel a tanulmányok befejeztével, köteles volt megtéríteni a tanítás díját. Mindnek járt délben és este egy meszely (0,344 l), ünnepnapokon 1 icce (0,8 l) bor, a borbély pedig félévente tett látogatást hajmosás és nyírás céljából. Szemerey Tamásné (NyME Soproni Levéltára) a zavarba ejtően gazdag selmeci diákhagyományokról tartott előadást, illetve azok továbbéléséről, hiszen általában régebbi diákhagyományaink mind ide nyúlnak vissza. Ugyanakkor a máshol is honos valétálás középkori eredetű, a Sopronban ma használt egyenruhák pedig szinte a közelmúltból, 1971-ből származnak, amikor a Magyarországon rendezett vadászati világkiállítás alkalmából visszahozták az egyenruha viselését. Ezt megelőzően a demokrácia 1945 utáni „kitörésekor” épp a kommunista irányultságú MEFESz segítségével nyomták el a Steingrube Nagyközség elnevezésű hagyományos diákegyesületet, és vele a hagyományokat is eltörölték, jóllehet 1944-ben épp ők akadályozták meg az intézmény nyugatra evakuálását. Molnár László a budapesti orvosegyetem 1956 előtti, majd utáni diák szociális helyzetéről beszélt, ugyanazokról a nyomorúságos állapotokról számolva be, mint a korszak többi előadója. Pozsonyi kollégánk, Mária Grófová német nyelvű referátumában részletesen és számos illusztrációval ismertette a pozsonyi Comenius Egyetem 1919-1950 közötti diákszállásait, az ott megvalósult, zömmel két háború közötti jelentős fejlesztéseket. Végezetül Varga Júlia (ELTE Levéltára) adott elő a jezsuita egyetemi, akadémiai konviktusok és szemináriumok 18. századi történetéről. A rend általában ekkor sem szedett tandíjat, a diákok ellátása gazdálkodásuk sikerétől függött. Egyedül a kolozsmonostori gyümölcsösük 2200 fát számlált, ahová a diákok nemcsak pihenni, de sportolni is kijártak.
A teljes program zárásaként meglátogattuk a Szegedi Tudományegyetem új helyre költözött levéltárát Vajda Tamás kalauzolásával, majd az egyetemi könyvtár modern épületét, amit Gausz Ildikó mutatott be nekünk.
Összegzésként elmondható, hogy a diák szociális kérdések mindig meghatározóak voltak nemcsak a hallgatóság mindenkori hangulata, esetenként radikalizmusa, de az oktatás hatékonysága szempontjából is. Ezért tartottuk fontosnak az egyik legmeghatározóbb diákjóléti területnek, a lakhatási körülmények történetének áttekintését a hazai felsőoktatási intézményekben. A szervezők számára is meglepetés volt, hogy ebben a viszonylag szűk témakörben ennyi és ilyen gazdag előadás született. Kiderült, hogy az egyetemi levéltárak mégsem annyira szegények az erre vonatkozó forrásokban, ahogy korábban hittük, még ha ezek az anyagok általában nem külön sorozatban maradtak is meg. Helyenként pedig kifejezetten gazdag forrás együttesek bukkantak elő. Már maga ez a körülmény is jelentősen segítheti a téma későbbi kutatóit. A vándorgyűlés előadásait a tavalyiakkal együtt kötetben szeretnénk megjelentetni.

Dr. Molnár László elnök