Szent-Györgyi Albert munkássága a szegedi egyetemen (1930-1945) címmel szervezett egyetemtörténeti konferenciát a Nobel-díj elnyerésének 70. évfordulója alkalmából a Szegedi Tudományegyetem Szaklevéltára 2007. november 8-án. A rendezvény intézménytörténeti szekciója azt az országos és szegedi tudományos környezetet rekonstruálta, amelyben szegedi évei során Szent-Györgyi Albert alkotott. Molnár László a budapesti, Lengvári István pedig a pécsi orvosképzés 1930-1945 közötti helyzetét mutatta. Ezt egészítette ki Pukánszky Béla beszámolója a szegedi egyetem e másfél évtizedes fejlődését ismertette. A további előadások már a tudós szegedi működésére koncentráltak. Tóth Gábor a tudós egykori intézetének mai vezetőjeként Szent-Györgyi intézetvezetői működésének eredményeiről, az általa elért sikerekről és megpróbáltatásokról számolt be. Kiss Róbert Károly az 1938-as sorbonne-i díszdoktori cím körülményeiről, kulturdiplomáciai hátteréről nyújtott képet. Tóth István pedig a C-vitamin felfedezésnek a szegedi paprikatermesztésre és a város konzerviparára gyakorolt hatását ismertette. A délutáni szekcióban Miklós Péter Szent-Györgyi politikai és közéleti szerepvállalásáról, Hannus István pedig a New York Timesban megjelenő, Szent-Györgyi Alberttal kapcsolatos cikkek felhasználásával a tudós munkássága és politikai szerepvállalásai nemzetközi visszhangját mutatta be. A konferencia lezárásaként Dux László Szent-Györgyi Albert szegedi öröksége és kutatásainak folytatása címmel a tudós életművének és kutató szellemének továbbélését ismertette.
A konferencián felszólaló orvosok, vegyészek, történészek, muzeológusok és levéltárosok összefogása a polihisztor tudós és az aktív közéleti ember Szent-Györgyi Albert életét és munkásságát a korábbiaknál talán sokoldalúbban mutatta be.